MENTORÁLÁS 3.

Növendékem jó képességű, a trombitát saját döntése alapján választó, szorgalmas, tehetséges gyermek. A rézfúvós hangszerek tanulásakor nagy előnyt jelent, ha valaki erős fizikumú , de ő kis termetű, vézna testalkatú és lány. Nagy a megfelelési és bizonyítási vágy benne, ami szereplések alkalmával leküzdhetetlen lámpalázban jelentkezett.  Ennek következménye sokszor a teljesítmény romlása volt. A legnagyobb visszaesést a légzés ritmusa feletti ellenőrzés elvesztése jelentette, hiszen izgalom hatására megváltozik az ember légzése, ami a fúvós hangszereken játszóknál sok problémát, pl. légszomjat okozhat. Ilyen előzmények után döntöttük el, hogy a légzés technikával és befújás technikával külön is foglalkoznunk kell. Megbeszéltük, hogy ezek olyan gyakorlatokból állnak melyeket a szakemberek erre a célra készítettek, de sajnos semmilyen zenei élményt nem nyújtanak.   A feladat az, hogy közben mindvégig magunkat kell figyelni, hogy helyesen végezzük-e a gyakorlatokat. Az önmegfigyelésnél nehezebb dolgot elképzelni sem lehet egy gyerek számára, folyamatosan mondani kell, hogy minek kell megtörténni, hogy ne csak mechanikus ismétlődés legyen a gyakorlatból. Több órának kellett eltelnie, mikorra hallható lett játékában a változás, és egyre könnyebben szólalt meg a hangszere.

Ez azt is jelentette, hogy egyre szebben, könnyebben szólaltak meg a darabok, egyre több sikerélményt is jelentve a növendék számára. Magabiztosabb, határozottabb lett nemcsak a játéka, hanem a kiállása is. Ez különösen a zongorakíséretes próbákon mutatkozott meg.

Sokat fejlődött a kottaolvasási képessége is.